Erzsébet versei

A szenvedés értéke
 
A szenvedés drága kincs,
Nyomában boldogság lebeg.
Az igazi boldogságot: a szenvedést,
Ne átkozzátok, emberek!
Mert a szenvedés gyötrelme oktat,
Hisz könnyét az Ég facsarja ki,
Hogy próbáljuk meglátni azt,
Mily hiúság a föld dicső ábrándjai!
A szenvedés int türelemre,
A szenvedés reményt kínál.
A szenvedés ragyog, mint a drága gyémánt,
De csak az igaz szeretet sugárinál.
A szenvedés az Isten csókja,
Mely szentté, naggyá alakít,
Azt szállja meg mint égi harmat,
Ki Isten felé tárja ki szívét.
Nem irigylem én azt, ki nem tudja,
Mi az a kín,… emésző szenvedés,
Mert a boldogság nem más, testvéreim,
Mint az Isten akaratából viselt szenvedés.
A tenger szenvedés között,
Mely e siralom völgyében vagyon,
Az életet szenvedés nélkül élni,
Ez a legnagyobb fájdalom!

Bocsáss meg

Kiket szeretsz… s akik szeretnek,
Ha bántanak… ha megsebeznek,
Ne haragudj rájuk sokáig,
De öntsd ki szíved… s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyeit,
Bocsáss meg!… Hidd enyhedre válik!…
Ó, egymást hányszor félre értjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szivünk éppen nem akarja…
Mi is talán vérzünk a sebben,
nekünk is fáj - még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja!…
Ne légy te büszke…, légy őszinte,
És szíved legott azzá lesz szinte…
Oszlik gyanú - megenyhül bánat,
oly váratlanul jöhet a halálunk,
Ha egymástól haraggal válunk,
Sírnál késő a bocsánat!

Jézusért élni

"Jézusért élni, Benne remélni,
Sötét viharokban, elfeledt sarokban
A fájó keresztet könnyek nélkül vinni,
Csak Őbenne bízni.
Küzdeni a tiszta ideálért.
Meghalni a földnek
Isten Szent Fiáért.
Erre tanítson meg
Krisztus égi Szent Szerelme
És daloló szívvel repülni a Mennybe!"

A kereszt

Az élet szenvedés - lélek üdvéért,
Mennyország a győzelem - itt kapjuk a babért.
A szenvedés az Úr Jézushoz vezet - kitartóké az út,
Ki bűnben elesik - az a pokolba jut.
Fontold meg ezt lelkem jól, hogy eszköz életed,
Oly eszköz - melyet ha jól használsz a célt el is érheted.
A győzelemnek fegyverét könnyelműen el ne vesd…
A győzelemnek fegyvere a megszentelt Kereszt.
Hogyha csüggedés lep el - ha kínoz a nyomor,
Lelkemben a szenvedés mint a láva forr,
Ha maj mindenki megún, megvet,
Még akkor is tőrj egyre fölfelé,
A szenvedés érdemed lesz - s áldás Istené.
Gondolj arra, hogy szenvedésed még nem is szenvedés,
Az Úr Jézus nem ennyit szenvedett,
Gúnyolódóiért is imádkozott - a latrok között a Golgota felett.
Szenvedsz?… oh tudd meg lelkem
Semmi ideig tart ez a szenvedés,
Csak oda-túl ne érjen gyötrelem,
Hol balzsamul - egy öröklét kevés.
Tűrsz?…Oh, ha tűrni tudsz, ha tűrni megtanulnál,
Úgy nem lehetnél már itt boldogtalan,
Mert könnyű tűrni itt a földön - hol múló a lét
S reményeimnek égi tárgya van - s jutalma az ég!
Tűrj hát szivesen, tűrj az Úr Jézusért
S ne alkudozz - mert aki Őt igazán szereti,
Hívó szavát azonnal - s készséggel követi.
A győzelemnek fegyverét lelkem - könnyelműen el ne vesd,
Boldoggá úgy sem tesz soha - semmi más,
Mint a megszentelt Kereszt!

(Szolnok,1932. szeptember 9)